Napi mese a szomszédból.

Újabb hétre ébredtünk, már lassan 7 napja próbálkozunk a csodálatos slovensko elsajátításával, több kevesebb sikerrel. A reggel mindig egy nagy rohanás, mert biztos van vagy 15 perc mire beérünk suliba bringával és a túra része egy kis emelkedő is az óvárosban, ami a személyes kedvencem, úgyhogy öröm volt felpihegni magam a negyedik emeletre. Majd rájönni, hogy akkor most nem is rendes nyelv órával kezdünk, hanem egy kis színjátszó szakkörrel. Egy nagyon cuki nőci fogadott minket azzal, hogy akkor most bohócosat játszunk 2 órán keresztül. Először mindenki megijedt egy kicsit szerintem, mert még a szemünk sem nyílt ki rendesen, de már produkálni kellett volna magunkat. Aztán belejöttünk és kb. egy fél órának tűnt az egész, olyan jól elröhögtünk a különböző szituációs feladatok megoldása közben, hogy öröm volt nézni. 

Utána elugrottunk ebédelni a Pizza Atrij nevű étterembe, ahol 2.70 euro körüli pízért ettünk levest, egy 32-es pizzát, és annyi salátát, amennyi belénk fért. Mindez délben volt, és csak olyan este 10 körül tudtam először kajára gondolni, olyan finom volt és olyan sok. Átaludtuk nyitott szemmel a következő 3 órás nyelvi cuccot és elmentünk a Tusba venni valami új cipőt Petrának, mert az övé kilyukadt és beázott, mivel az eső szinte egész nap esett. 

Itthon még agonizáltunk egy pár órát, végre volt időm egy kicsit rendbe szedni magam, szkejpeltünk kicsit az otthon maradottakkal, majd Ádámka kitakarította a konyhát és olyan hajnali 2-kor végre ágyba verekedtük magunkat. Bájdövéj szerintem van valami a levegőben, mert egész nap tudnék aludni, minden áldott nap. :)

Mivel tegnap nem készült kép, ezért itt egy random pikcsör az itteni kedvenc állatkánkról a hódpatkányról. :D

Vasárnap végre sokáig aludhattunk, majd mire nagyjából sikerült felébrednünk, megfogalmazódott bennünk az ötlet, ha már a csajok főztek nekünk sok cseh finomságot tegnap, akkor búcsúajándékként mi is főzzünk a csapatnak egy kis madzsarszki kaját. Sokat agyaltunk, hogy paprikás krumpli legyen-e vagy pörkölt nokedlivel, a hús mégis csak drága, de aztán úgy döntöttünk, ha már lúd legyen kövér, úgyhogy elugrottunk a LIDL-be (hova máshova :D) bevásárolni mindent. Zárás után sikerült megtalálni a tojást is, majd bébitempóban mindent hazacipeltünk bringával.

Itthon nekiálltunk a nagy munkának, egy kiló húsból és majdnem egy kiló hagymából és egyéb dolgokból ofkorsz, olyan pörköltöt rittyentettünk, hogy máig nem hiszem el milyen jó lett. :D Bár miközben felvágtam és megtisztítottam a disznócombot, azt kívántam bár vegetarijanec lennék, aztán rájöttem, ááhh hús nélkül? NO WAY. :D 

Az egész délutánunk és esténk elment azzal, hogy almás-pudingos-babapiskótás desszertet csináltunk, nokedlit szaggattunk stb. stb., de abszolúte megérte, mert elég nagy sikert arattunk a tipikus magyaros kajánkkal. A cseh lakótársunk anyukája még a receptet is elkérte, annyira ízlett neki. Szerintem ez elég nagy dicséret. :) Büszkék lehetnek ránk az ősök. :P Egy dolog nem stimmelt, hogy mikor megvettük a disznóhúst elfelejtkeztünk török lakótársunkról, aki nem eszik disznót, úgyhogy neki összedobtunk egy kis tojásos nokedlit jó fűszeresen :D Mégiscsak jobb, mint a semmi.

Az est további része beszélgetéssel, lazulással telt, írtunk egy kis szlovén házi feladatot, nyomkodtuk a gépet, majd be is aludtunk, mert újrakezdődnek a dolgos hétköznapok.

Szábbát, ami annyit tesz, aludhatunk ameddig akarunk a pénteki buli után. De mégsem, mert cseh barátosnénk Ljubljanába szeretett volna menni, szavazni a cseh nagykövetségen, mivel aznap volt az elnökválasztás Csehországban. Előző este írtunk is SMS-t egy srácnak a Prevozról, ami hasonló oldal, mint a telekocsi vagy mi, itthon. Csak gondolom sokkal biztonságosabb, szóval 5 euróért egy óra alatt értünk volna a szlovén fővárosba. 

DE. Rólunk van szó, így nem mentünk sehova. A történet pediglen. Felkeltünk reggel, nagy rohanásban kivonszoltuk magunkat a buszállomásra, ahol egy fekete Golf várt volna ránk. De nem volt ott senki még félórával később sem. Írtunk SMS-t megint, no válasz. Közben kiderült, hogy valami nem frankó Petra telefonjával és miután újraindítottuk megkaptuk az SMS-eket, tegnap estéről. Szóval csúnyán buktuk az utat, úgyhogy inkább elmentünk a Tusba ebédelni egyet, ami az itteni plázaszerűség. Azt hiszem meg fogom még látogatni. :P 

Találtunk egy mexicói éttermet, ahol 4 euróért olyan 3 fogásos menüt kajáltunk, hogy öröm volt nézni. Mellékelek képet majd, mert nem tudom elmondani milyen finom volt. :) Utána bevásároltunk a Lidl-ben, hazajöttünk, és újra ennünk kellett egy kis speckó cseh kaját knédlivel, mivel a cseh lakótársunk anyukája megérkezett, és megtömött minket. :D Utána bedőltünk egy délutáni szunyára, amiből a landlordék keltettek. Annyira vicces szó ez a főbérlőre, mintha a 18. században élnénk. 

Tehát néni és bácsi megérkeztek, nyögnöm kellett újra valamit németül, ami kicsit egyszerűbb volt, mint a múltkor, de még mindig szörnyű. :( Miután elmentek, újra enni kellett egy kis cseh gombócot, amit a csajok a landlordéknak csináltak búcsúvacsi gyanánt, akik szinte sírtak, mikor elmentek és elbúcsúztak a többiektől. Tök cukik. :)

Egy gyors szkájp után a famíliával begurultunk az ágyba, megnézni egy horrort, ami minden volt csak az nem és egy még szebb napra szenderültünk. :)

Ötödik napunkat húzzuk le Capodistrián, ami úgy hangzik, mintha szenvednénk, de nem. :D Előre megkérek mindenkit, hogy ne haragudjon a következő kicsit szedett-vedett irományért, de olyan szinten kivagyunk mentálisan, hogy nem tudjuk rendesen összeszedni a gondolatainkat. :D Nagyon nehéz napokon keresztül kb. 24 órán keresztül angolul beszélni, gondolkodni, mindenkivel csevegni. De nehogy sajnáljatok, jó az, csak hozzá kell még szokni, szóval most leginkább, mint zombik élünk ilyentájt. :)

Szóval tegnap megint 3 óra slovenskoval kezdtünk, kiegészülve még két itáliánó mácsóval, akik bár már fél éve itt vannak, de egy mukkot sem beszélnek szlovénül. :D Egész vicces óra volt, új kedvenc kifejezéseim az imam fanta illetve imam punco, ami annyit tesz van pasim, van csajom. :D  Illetve ami még vicces a BGF-esek számára maximum, hogy az egyik srácot úgy hívják Tankut, ami a tanulás és kutatásmódszertan óránk rövidítése. A kurzus után elmentünk ebédelni, kiegészülve a 41 éves osztrák csoporttársunkkal egy tengeri herkentyűre, halra specializálódott étterembe, ahol kajáltunk egy nagyot szintén tök olcsón, igénybe véve a kedvezményt. 

Az este folyamán minden Lenka és Kamilla búcsú partyjáról szólt. Az albiból taxival mentünk az International Student Village-be, ami egy több apartmanból álló városrész, ahol csak erasmusos diákok laknak. Először úgy volt, mi is ott fogunk lakni, de elég drága volt, 230 euro, ahol meg most vagyunk, csak 165-t kell majd fizetnünk. Tehát az egyik lakásba tömörültünk be vagy ötvenen, vegyesen újak és régiek. Az Olympic Drinking Games volt az est fénypontja, ahol Magyarország is képviseltette magát Ádámka személyében, a lényeg az volt, hogy különböző feladatok teljesítése közben kellett meginni feleseket borból. Jó sokat, szóval a fiúk nem maradtak szomjasak. Majd átmentünk a Sky nevezetű szórakozóhelyre, ahol eléggé kaki volt a zene, meg a népek is viccesek voltak, de nem sokkal 4 előtt hazaértünk, szintén taxival, bár a hely nincs túl messze onnan, ahol lakunk. De diákok számára minden 3.5 euró, ami a taxit illeti, ez nagyon jó ár szerintem, ha szétdobjuk 3-4 emberre, abszolút megéri. Meg amúgy is mindenhova bringával járunk, úgyhogy közlekedésre ennyit költeni nem vészes. :D 

Miután hazaértünk még tartottunk egy kis afterpartyt a konyhában a török srácokkal, aztán bedőltünk aludni. 

Újabb gyors iromány csütörtöki napunkról. 

A reggeleket illetően sok újjal nem tudunk szolgálni, szerintem a mai fél 9-es ébredés megviselt mindkettőnket. De csak elindulni volt nehéz, mert hipp-hopp felküzdöttük magunkat a Titov térre, ahol belevágtunk a 3 órás szlovén áradatba. Még mindig nagyon vicces, egyre több szót tanulunk, amitől bármelyik percben röhögőgörcsöt tudunk kapni. Illetve 3 óra alatt belemélyedtünk a szlovén nyelven történő bemutatkozás rejtelmeibe, nagyon megy már, hogy 21 éves vagyok és Magyarországról jöttem. :D 

Ma jöttek új csoporttársak, két finn lány és egy portugál fiú. Jó látni, hogy azért mindenki megszenvedi ezt a nyelvet, nem csak mi. A suli nagyon tetszik, olyan mint egy ovi, színes meg modern, de lehet ezt már írtuk. Most egy nyelvi teremben vagyunk, aminek az egyik fala csak üvegből áll. Eléggé tetszetős ránézni a hegyekre onnan. :) 

Óra után belemélyedtünk a szlovén diákok számára fenntartott überkirály kajaprogramba. Először is vennünk kellett az egyik szolgáltatótól egy SIM-kártyát ami 1 euróba került, és alapból van rajta 5. Elég jó biznisz volt, cserében viszont a tarifa nem a legolcsóbb. Bár nem nagyon fogjuk olyan sokat használni, mert manapság mindent a neten beszélünk meg. :) Szóval azért is van szükség erre a szlovén számra többek közt, mert van egy különleges rendszer Szlovéniában a diákok számára, aminek a segítségével a legtöbb étteremben a városban és a környéken lévő településeken baromi olcsón kajálhatnak. Ez annyit jelent, hogy egy 3 fogásos menüt körülbelül 1 és 4 euró közötti áron fogyaszthatunk el.  Ez függ az étteremtől természetesen, de mi például ma egy szerintem tök elit és drága helyen kajáltunk, levest, bőséges főételt, salátát amennyit akartunk és még desszert is járt hozzá. Mindezt 3,77 euróért, ami külföldi árakat nézve elég jó. Szóval egy hónapban körülbelül 20-30 ilyen alkalom van, naponta 2x lehet enni ezzel a kedvezménnyel, úgy hogy 4 órának el kell telnie közötte. Ha a magyar állam lennék, tuti bevezetném. :D

A nagy zabálás után hazaküzdöttük magunkat, elagonizáltuk a délutánt, csináltunk egy kis szlovén házit és egy rövid filmnézés után bealudtunk, mint a tej. Nem túl izgi este, de rá kellett készülni a péntek estére. :)

És nemsokára jön a következő nap, mert tegnap lusták voltunk befejezni ezt. :)

Azaz, hogy hívnak? Szlovénul. :D Merthogy elkezdődött ám a nyelvkurzus. De kezdjük az elejétől. :)

A tegnapi Bellavita után megint nem volt túl egyszerű felkelni, vagy lehet, hogy csak az új levegő ilyen álmosító, kb. bármelyik percben tudnánk aludni.

Egy probléma van ezzel az apartmannal, hogy perpillanat nyolcan lakjuk és órákig kell sorba állni a fürdőért (ez legyen életem legnagyobb problémája bájdövéj), és hogy nekem valahogy sosem jutott meleg víz. Ami utólag kiderült, azért mert le lett kapcsolva az a kapcsoló ami lámpa mellett van és a bojlert működteti... Én meg ezért fürödtem két napig hideg vízben. De nem is én lennék, a szőke... :D

Megint szép napunk volt, úgyhogy biciklire pattantunk mind a hárman és körülbelül 15 perc alatt bekerekeztünk a suliba. Ahol délután 2-kor kezdődött a történet. Először kaptunk egy kis promó anyagot Koper és a környék turizmusáról. Utána nagycsoportos másfél órás városnézésen vettünk részt, ami tök jó volt, mert csomó részletet tudtunk meg a városkáról, hogy régen csak egy sziget volt, ezért olyan érdekes formájú az óváros és hogy az itt élő emberek nagy része a logisztikában dolgozik, a kikötő miatt. Egy részét láthatjátok is a képeken. Elég nagy munkálatok folynak itt. :D Utána bedobtunk egy kávét, ami annyira finom itt, hogy szerintem még Itáliában sem ittam ilyen jót. Visszarohantunk a suliba, aztán belevágtunk a slovenskiba. Sosem tanultam még idegen nyelvet idegen nyelven, de tetszik. Csomó minden szerintem sokkal érthetőbb, mint ha valaki a magyar megfelelője alapján próbálná elmagyarázni. Szóval az első benyomás az volt, hogy FUCK ez nagyon nehéz, aztán a második is. :D De rengeteg vicces szó van, személyes kedvencem a punci, ami a punca, azaz a lány többesszáma. Eléggé viccesen hat, mikor a tanár néni, odakiabál pl. a norvég lányoknak, hogy PUNCI. :D Ezenkívül ma sok olyat tanultunk, ami kísértetiesen hasonlít a kaka, pisi, budi és hasonló szavainkra, úgyhogy be kell vallanom nem keveset röhögtünk ezeken. Budapest például úgy hangzik, BUDIMpesta, ha valaki Isztambulból jött: IstanBULA. Ezzel elvoltunk este 7-ig, itthon bedobtunk egy kis vacsit és nagy nehezen elindultunk az El Pirata nevű helyre, ahol kisebb Erasmusos welcome party fogadott minket, de nem maradtunk  ott túl sokáig, nem voltunk annyira hangulatban. Fantörpikus zuhogó esőben hazasétáltunk egy óra alatt, mialatt kicsit újra megváltottuk a világot újdonsült cseh barátosnőnkkel. :D

Szerintem igazán a mai nap folyamán vágtunk bele a közepébe, annyira jó volt bringára ülni és egytök idegen városban a tengerparton suhanni a roncsainkkal, meginni egy kava-t pulcsi nélkül a szabad levegőn ülve. Előrelátom milyen irigy leszek önnön magamra, ha egy év múlva visszagondolok. :D Szokásos pikcsörz a végére. :D

Nos hát lássunk neki a második nap történéseinek. Már nem is emlékszem a felére. :D De megpróbálom megerőltetni magam.

Szóval igazán korán ébredtünk, olyan délután 2 óra tájt. De azt hiszem tudtunk volna tovább is aludni, csak részemről az már pofátlanság lett volna. Miután nagy nehezen eltávolítottuk a szemünkből a nem odaillő izéket (gy.k. csipa) az egyik lengyel srác, Adam elvitt hármunkat a LIDL-be, hogy megvegyük az első romantikus reggelinket. Hozzátenném, hogy nem akárhogy vitt el, mert hogy polish barátunknak egy Alfa Romeo GT féleséges autója van, amiért én már most hozzámennék feleségül. :D 

FunFact, hogy a LIDL-ben kb. minden terméken rajta van magyar nyelven, hogy mi is az, szóval azzal nem volt problémánk, hogy rájöjjünk mi micsoda, illetve Petra, a cseh lakótársunk elég sokat megért a szlovén nyelvből. Így hát bevásároltuk, Adam mint egy sofőr, pont arra járt mikor cipeltük haza a cuccunkat, úgyhogy megvolt az utunk haza is. Kocsival kb. 5 perc minden bevásárlóközpont, szóval szerintem igen jó helyen lakunk! :)

Mikor hazaértünk, gyorsan főztünk egy kis pasta con sugót, olívabogyóval meg sajttal, nehogy éhesek maradjunk. Ezután csak döglöttünk a konyhában, aztán mikor a többiek megjöttek nekiültünk játszani egy ivós játékot, ami, ha jól sejtem Csehországból származik. Az a neve, hogy mahacsek, vagy valami ilyesmi, dobókockákkal kell játszani, szerintem nem olyan izgi, mint a kvescsönmásztörünk, úgyhogy be kell szereznem francia kártyát és megtanítani nekik. Annyira belejöttünk a játékba, hogy egyszer csak a lengyel lány felkiáltott, hogy ok guys, van 15 percetek, hogy elkészüljetek megyünk bulizni a BellaVitába. Ez egy kis szórakozóhely főleg Erasmusosok járnak oda, és a legjobb, hogy kb. 5 perc sétára van az apartmantól, úgyhogy nem volt mit veszteni. Minden 2 euróba került, úgyhogy söröztünk egyet, kicsit táncikáltunk, a zene szerintem elég gagyi volt, úgyhogy kell alapanyag ahhoz, hogy igazán jó legyen a zene. :D  Ott maradtunk vagy 2 órát, utána életemben először majdnem hazavittek egy bevásárlókocsiban. Azt hiszem értem már azt a két leharcolt bevásárló kocsit a környéken a vízparton. :D Nem akarom tudni, hogy kerültek oda. :D 

Eddig minden eléggé oké, egyre jobban bírok mindenkit, és nagyon sajnálom, hogy az itteni csapat 90%-a elmegy februárban, pont mire igazán meg fogom kedvelni őket. És ha elmegy a lengyel srác, ki fog fuvarozni minket egy ALFA ROMEO-val? :D De tényleg. No mindegy. Holnap újrajelentkezünk. :)

Betti voltam. :)

Nos hát akkor kérem szépen kezdjünk neki, na. A blognak is és az Erasmusnak is.

Bevallom Cinti ötlete és blogja alapján jutottam arra az elhatározásra, hogy jobb lesz mindenkinek, ha itt közvetítjük az eseményeket a hazaiaknak. Egyszerűbb, mint mindenkinek leírni 600-szor, kifelejtve esetleg valami vicces részletet. Megpróbálok/unk nagyon szépen, írói könnyedséggel fogalmazni, de nem ígérek semmit. :D

Szóval tegnap előtt este 20:30-kor elindultunk a csodás Népligetből. Az út 8 órás volt, eléggé hosszúnak és kényelmetlennek ígérkezett, de ehhez képest megnéztünk 2 filmet, megpróbáltunk szunnyadni egy kicsit és hirtelen a busz megállt és közölték, hogy Triesztben vagyunk, tessék leszállni. Ültünk, hogy WTF még elvileg fél óra mire odaérünk, szóval összekaptuk magunkat és leugrottunk a buszról hajnal fél 4-kor a zuhogó esőben a vasútállomáson. Minden olyan hirtelen volt, hogy fel sem fogtuk, ilyen rövid idő alatt Olaszországba pottyantunk. Álltunk mint a számkivetettek, mire észbe kaptunk, hogy oké, hiába van 3 és fél óránk a busz indulásig Koperbe, csak jó lenne tudni, honnan is indul. Kb. szétaggódtuk magunkat (najó, csak  én...Betti), hogy hogy fogjuk a zuhogó esőben megtalálni a helyet, mire egy rendőr elmondta nekünk, hogy igazából a szomszéd épület az. :D Az állomások kicsit ijesztőek voltak, mert egész sok volt bent a csövi, úgyhogy leülni nem nagyon tudtunk. Rá kellett fanyalodnunk a bőröndünkre mint ülőalkalmatosság, és hogy ne aludjunk el a brokkolinkat ölelve elkezdtük nézni a Sin Cityt. 6 körül átballagtunk a buszállomásra és kb. 20 perc alatt megérkeztünk Koperbe. A buszpályaudaron a szlovén tutorunk, Dusan várt, nagyon jófej volt, hogy egyetemistaként képes volt felkelni kb. fél 7-kor, hogy kijöjjön elénk. Felpattantunk egy helyi járatra és meg is érkeztünk a környékre, ahol az albink van.

A ház és a szomszédság is olyan, mintha nyaralónak szánt apartmanok lennének és szerintem azok is. Szóval megérkeztünk, a két cseh lány várt minket, ők sem voltak túl éberek, a többiek (két lengyel és egy török srác) még bőven aludtak. Néhány nagyon nehezen megszült angol mondat után lefeküdtünk aludni és csak délután 2-kor tértünk magunkhoz, úgy ahogy. 

A délután az ismerkedéssel telt, átjöttek a főbérlők is, elmondták, melyik szobában fogunk lakni, mennyibe fog fájni, hasonlók. Nem volt túl egyszerű velük kommunikálni, mivel a néni csak szlovénul és németül beszél, én meg úgy elfelejtettem németül, hogy azt öröm volt hallgatni. Valahogy változtatnom kell rajta, mert a német a szívem csücske és nem állapot, hogy a buta angol elnyomja. :D No mindegy, beköltöztünk a kisszobába, ahol csak egy kisebb franciaágy meg valami szekrényféleség van, de akkora a szoba, mint az ágy, szóval impossibru bármit is lepakolni. Mi meg rengeteg mindent hoztunk, amik most a ház minden szegletében pihennek, ezért a legnagyobb problémánk találni egy bugyit vagy alsónadrágot a sok cucc között. Végülis erre a tizeniksz napra jól elleszünk ott is. Miután ahogy lehetett kipakoltunk, átjött a mostani csapatban lévő magyar lány, Gabi és sok mindent mesélt nekünk az itteni életről, suliról, bulikról, mindenről. Csak jót hallottunk, úgyhogy remélem hasonló élményekkel gazdagodunk mi is, mint ő.

Az eső továbbra is szemerkélt, de nem akadályozott meg abban, hogy elmenjünk négyen egy rövid túrára a városba. Gabi megmutatta nekünk és az új cseh lánynak, Petrának a látnivalók egy részét. Begyalogoltunk csigalassúsággal és bambulással körülbelül 50 perc alatt a suliig, nem kihagyva a tengerpartot sem. :) Aztán beültünk egy sörre az egyik bárba. Olyan 2,5 Euro között van egy korsó sör, nem is annyira vész szerintem. Kicsit beszélgettünk ott, aztán visszasétáltunk a lakásba, hajnal 1-kor már, mint a bunda aludtunk. 

Szóval az első nap nem így leírva nem túl izgalmas, de azért elég jó volt, azt hiszem azóta már az angolba is tök jól belejöttünk. :)