Nos hát akkor kérem szépen kezdjünk neki, na. A blognak is és az Erasmusnak is.

Bevallom Cinti ötlete és blogja alapján jutottam arra az elhatározásra, hogy jobb lesz mindenkinek, ha itt közvetítjük az eseményeket a hazaiaknak. Egyszerűbb, mint mindenkinek leírni 600-szor, kifelejtve esetleg valami vicces részletet. Megpróbálok/unk nagyon szépen, írói könnyedséggel fogalmazni, de nem ígérek semmit. :D

Szóval tegnap előtt este 20:30-kor elindultunk a csodás Népligetből. Az út 8 órás volt, eléggé hosszúnak és kényelmetlennek ígérkezett, de ehhez képest megnéztünk 2 filmet, megpróbáltunk szunnyadni egy kicsit és hirtelen a busz megállt és közölték, hogy Triesztben vagyunk, tessék leszállni. Ültünk, hogy WTF még elvileg fél óra mire odaérünk, szóval összekaptuk magunkat és leugrottunk a buszról hajnal fél 4-kor a zuhogó esőben a vasútállomáson. Minden olyan hirtelen volt, hogy fel sem fogtuk, ilyen rövid idő alatt Olaszországba pottyantunk. Álltunk mint a számkivetettek, mire észbe kaptunk, hogy oké, hiába van 3 és fél óránk a busz indulásig Koperbe, csak jó lenne tudni, honnan is indul. Kb. szétaggódtuk magunkat (najó, csak  én...Betti), hogy hogy fogjuk a zuhogó esőben megtalálni a helyet, mire egy rendőr elmondta nekünk, hogy igazából a szomszéd épület az. :D Az állomások kicsit ijesztőek voltak, mert egész sok volt bent a csövi, úgyhogy leülni nem nagyon tudtunk. Rá kellett fanyalodnunk a bőröndünkre mint ülőalkalmatosság, és hogy ne aludjunk el a brokkolinkat ölelve elkezdtük nézni a Sin Cityt. 6 körül átballagtunk a buszállomásra és kb. 20 perc alatt megérkeztünk Koperbe. A buszpályaudaron a szlovén tutorunk, Dusan várt, nagyon jófej volt, hogy egyetemistaként képes volt felkelni kb. fél 7-kor, hogy kijöjjön elénk. Felpattantunk egy helyi járatra és meg is érkeztünk a környékre, ahol az albink van.

A ház és a szomszédság is olyan, mintha nyaralónak szánt apartmanok lennének és szerintem azok is. Szóval megérkeztünk, a két cseh lány várt minket, ők sem voltak túl éberek, a többiek (két lengyel és egy török srác) még bőven aludtak. Néhány nagyon nehezen megszült angol mondat után lefeküdtünk aludni és csak délután 2-kor tértünk magunkhoz, úgy ahogy. 

A délután az ismerkedéssel telt, átjöttek a főbérlők is, elmondták, melyik szobában fogunk lakni, mennyibe fog fájni, hasonlók. Nem volt túl egyszerű velük kommunikálni, mivel a néni csak szlovénul és németül beszél, én meg úgy elfelejtettem németül, hogy azt öröm volt hallgatni. Valahogy változtatnom kell rajta, mert a német a szívem csücske és nem állapot, hogy a buta angol elnyomja. :D No mindegy, beköltöztünk a kisszobába, ahol csak egy kisebb franciaágy meg valami szekrényféleség van, de akkora a szoba, mint az ágy, szóval impossibru bármit is lepakolni. Mi meg rengeteg mindent hoztunk, amik most a ház minden szegletében pihennek, ezért a legnagyobb problémánk találni egy bugyit vagy alsónadrágot a sok cucc között. Végülis erre a tizeniksz napra jól elleszünk ott is. Miután ahogy lehetett kipakoltunk, átjött a mostani csapatban lévő magyar lány, Gabi és sok mindent mesélt nekünk az itteni életről, suliról, bulikról, mindenről. Csak jót hallottunk, úgyhogy remélem hasonló élményekkel gazdagodunk mi is, mint ő.

Az eső továbbra is szemerkélt, de nem akadályozott meg abban, hogy elmenjünk négyen egy rövid túrára a városba. Gabi megmutatta nekünk és az új cseh lánynak, Petrának a látnivalók egy részét. Begyalogoltunk csigalassúsággal és bambulással körülbelül 50 perc alatt a suliig, nem kihagyva a tengerpartot sem. :) Aztán beültünk egy sörre az egyik bárba. Olyan 2,5 Euro között van egy korsó sör, nem is annyira vész szerintem. Kicsit beszélgettünk ott, aztán visszasétáltunk a lakásba, hajnal 1-kor már, mint a bunda aludtunk. 

Szóval az első nap nem így leírva nem túl izgalmas, de azért elég jó volt, azt hiszem azóta már az angolba is tök jól belejöttünk. :)