El sem hiszem, hogy adódott egy nap, mikor addig aludhattunk, amíg akartunk. Így adódott, hogy fél 1 körül küzdöttük fel magunkat az ágyból és mentünk egy utolsó búcsú ebédre a lakótársainkkal, ami után a török srác azonnal a vonatállomás felé vette az irányt. Megint az Atrijba mentünk és nem tudtam kihagyni a best pizzát ever. :) Külön öröm volt az eső, ami megboldogította az utunkat az étterembe és a szakadó változata visszafelé még inkább.
Szomorú volt, hogy elment Yağız, tök fura, hogy hogy meg tudsz kedvelni embereket kevesebb, mint 2 hét alatt. Mi lesz itt félév után...Úgy fogok bőgni, mint egy idióta.
Kaja után elúsztunk bringával az itteni plázába szétnézni, hogy ne otthon üljünk egész délután, mivel más értelmes programot nem nagyon lehetett csinálni az időjárás miatt. Utána kitakarítottam a konyhát, mert egyszerűen hihetetlen, hogy heten, mint a gonoszok, milyen mennyiségű koszos edényt vagyunk képesek termelni egy fél nap alatt. A délután és este további része a semmivel telt, megnéztük onlány a Dal/Szar című fantasztikus műsort. Hát remélem valami kevésbé ciki nyeri és nem kell itt fognunk a fejünk a többi nép előtt, hogy mi képviseli kicsiny hazánkat. Rossz volt nézni az egyik lengyel srácunkat és litván lányunkat, amint szomorkásan pakolásszák a cuccukat. :/
Ezután egész korán lefeküdtünk, mert másnap korán kelés, és a velencei karnevál a főtéma. :)
Randompikcsör námbör tú, mert szép :)
